„A francia visszament Antibes-ba, a szerb Los Angeles-be költözött, mondtam is a nagynénémnek, hogy előlem mindenki a világ másik végére menekül. Vagy automatikusan oda születik, hogy még véletlenül se fussunk össze” - ez a frivol, enyhén ironikus, fojtottan tragikus és szenvedélyes hang jellemzi a fiatal írónő harmadik kötetét. A mű egy mai nő - Friedrich Judit előszavából vett kifejezéssel - egy mai „Igazi Nő” monológja. Egy olyan nőé, aki próbálja kibogozni az élet szálait, megérteni a férfiakat, alkalmazkodni hozzájuk, közben megőrizni, megvédeni és megérteni saját nőiségét. Bak Zsuzsanna korábbi könyveihez hasonlóan most is egyenetlen hangot üt meg, néhol kissé pózolóan szókimondó, de már sokkal élesebb, erősebb, egyénibb a stílusa, és ami fontosabb: valódi élettapasztalatok sejlenek a sorok mögött. „A szerb szerint az ember háromszor megy el az igazi mellett a metrón. Kétszer áll mögötte a sorban a sarki zöldségesnél, a haja illatát meg is jegyzi talán, és elraktározza, hogy mikor ténylegesen megismerkednek, emlékezzen rá. A szerelem az, amikor hirtelen elkezdünk hinni a sorsban, az eleve elrendelésben, vagy egyszerűen csak istenben, és belátjuk, hogy az eddigi melléfogásoknak és a már idegennek tűnő kapcsolatoknak, mindnek célja volt.” Széles körben ajánlható, ám elsősorban fiatal felnőtt hölgyek figyelmére számíthat.