Tizennyolc éves korában tartóztatták le, egy szovjetunióbeli tanulmányútról hazarendelve Ernst Ervint, akit két évvel később, összeesküvés vádjával, a Magyar Népköztársaság megdöntésének kísérletével, tizenegy évre ítéltek. "Bűne" az volt, hogy barátaival megfogalmaztak egy harmincnégy pontos listát, Az Ifjú Magyarország programját, követelve egyebek mellett negyvenórás munkahetet, magántulajdonú kiskereskedelmet, a normák csökkentését, új választási rendszert és a kötelező orosz nyelvoktatás eltörlését. Fél év magánzárka és újabb másfél év börtön után útja, húszévesen Csolnokra vezetett. A Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI) felügyelete alatt álló munkatáborba került, amelynek munkásai a közeli szénbányában dolgoztak. Két év raboskodás után '56-ban szabadult innen, most megjelenő memoárjában pedig beszámol a megpróbáltatásokról. "Az ügy" ismertetésénél kezdi, majd megismerhetjük a kirakatper részleteit, az ítéletet, a börtönéveket, majd Csolnokra szállítását. Olvashatunk arról, hogyan is nézett ki a rabtábor a meddőhányón, milyen volt a bányamunka és a táborbeli élet, vagy hogy kik raboskodtak ott (elsősorban politikai elítéltek, "osztályellenségek" és szekták tagjai). Megtudhatjuk, milyen enyhülést tapasztaltak 1956 nyarán, és miként érte el őket a forradalom híre, hogyan kezdtek fogolytársaival együtt éhségsztrájkba, hogy ügyeik felülvizsgálatát követeljék, és ennek eredményeként hogyan kerültek, meglehetősen kaotikus viszonyok közepette október 31-én szabadlábra. Szót ejt arról, miként teltek első szabad napjai, majd leírja, hogyan kapcsolódott be november 4-én a fegyveres ellenállásba, majd bujkált a bukás után, és hogyan úszta meg szerencsésen az újabb felelősségre vonást, sőt kapta meg a kegyelmet. Az utolsó fejezetben élete újrakezdéséről ír. Rendkívül tanulságos, egyben olvasmányos memoár - széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"