Varga Csaba felkérésére egy ősi betűs emlékeinket összefoglaló kötet egyik fejezetének indult, aztán külön könyv lett az amatőr ősmagyar nyelvész, Samu Pál Attila Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötete, amely ősi "szkíta-hun" írásunkat igyekszik bemutatni, fennmaradt emlékek alapján (közismertebb nevén a rovásírásról van szó, ám a szerző tudatosan kerüli a kifejezést, mert az szerinte tévesen szűkíti le elődeink írásbeliségének tartományait a rovott szövegekre). A szerző azonosnak veszi a szkítákat, a hunokat és a magyarokat, a népi emlékezetre és a legújabb "tudományos" eredményekre támaszkodva (meglátása szerint a szkíták valójában "őseurópai" nép, sőt központjuk a Kárpát-medence volt, és innen vándoroltak keletre, majd vissza az "őshazába"). A bevezetést követően a szerző összesen negyvennégy forrást mutat be részletesen, és azokat magyarázza, egy székely rovásbot szövegének Bolognában megőrzött másolatától hun nemesfém csatokon fennmaradt írásokig. A források sorrendje önkényes - úgy követik egymást, hogy az elemzésükkel segítsék a később tárgyalt leletek megértését. A magyarázatokat képi illusztrációk is kísérik. A kötetet - elsősorban a "hivatalos", fősodorbeli nyelvészet- és történettudományt, leginkább Türk Attila régész megállapításait erősen kritizáló, helyenként már-már nyomdafestéket sem tűrő kijelentésekkel tarkított - utószó zárja. Magánhasználatra ajánlott kiadvány. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"