Az Ünnepi Könyvhét kiadványa A kötetnek címet adó Weöres-vers öröklét és mulandóság dialektikáját fogalmazza meg, azt a velünk élő, kínzó bizonytalanságot, hogy az öröknek hitt dolgok sokszor bizonyulnak romlékonynak, a mulandónak gondoltak pedig fönnmaradnak az idők végezetéig. Weöres Sándor (1913-1989) életműve immár bizonyítottan az időtállók közül való, erről tesz tanúságot a születésének kilencvenedik évfordulójára összeállított tanulmánykötet is. Domokos Mátyás válogatása - mint általában a sorozat többi darabja - sokoldalú, olykor apró részletekig menő, végül egész portrévá összeálló képet ad a költőről, részint levelezése, részint saját munkái (versei), részint a róla szóló emlékezések, a műveit elemző tanulmányok, recenziók, életműméltatások formájában. A négy részre tagolt összeállítás végigkíséri a költő életútját, egész pályáját, miközben plasztikus rajzát adja zsenialitásának, egészen egyedi költészete természetrajzának. Az első rész dokumentumértékű írásai (levelek, korabeli köszöntők) fölvonultatják a 20. századi magyar irodalom számos nagyságát, a szerzők és címzettek között olyan neveket találunk, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Halász Gábor, Vas István, Jékely Zoltán, Károlyi Amy vagy Ágh István. A második rész dokumentumai és szemelvényei az életmű alakulására vetnek éles fényt, míg a harmadik és negyedik a költészetét méltató tanulmányokról ad áttekintő összeállítást. Ez az 'áttekintés' persze sokműfajú, hiszen akad itt köszöntő vers (Fodor András), szabályos verselemzés (Karátson Endre), méltató esszé (Németh László), átfogó tanulmány (Bori Imre), interjú (Domokos Mátyás), verstani közelítés (Tellér Gyula), recenzió (Török Endre), jegyzetsor (Pilinszky János), születésnapi köszöntő (Nemes Nagy Ágnes), hivatalos irodalompolitikai állásfoglalás (Tóth Dezső). Ilyen kaleidoszkóp-szerűen rekonstruálja a teljes Weöres életművet Domokos Mátyás a képmelléklettel beveze tett kötetben, amely - minden nagyobb irodalmi gyűjteményben elhelyezendő.