Nyugat-Európa történetének kora középkori periódusát sokáig a "sötét középkor" néven emlegették, napjainkra azonban, köszönhetően a hatvanas évek óta zajló számos kutatásnak, már kevésbé tekintjük annak. Ezen időszakban ugyanis egyfajta technológiai forradalom is lezajlott, és a katolikus kultúra új virágkora köszöntött be, köszönhetően a korszak kiemelkedő egyházférfijainak és politikusainak. Ezen korszak művelődéstörténetének egy szeletét, a klasszikus irodalom oktatását mutatja be, a barbár királyságok megszerveződésétől a Karoling reneszánszig Pierre Riché francia történész doktori kutatásait összegző, eredetileg 1962-ben megjelent, ám mind a mai napig alapművek számító műve, mely ötvenhárom év múltán jelent meg most magyar fordításban. Mi jellemezte a római oktatást az 5. században? Hogyan álltak a keresztények a klasszikus műveltséghez, mit és hogyan hasznosítottak belőle? Miként maradt fenn az antik iskola a barbár népvándorlással, a Nyugat-római Birodalom bukásával párhuzamosan? Hogyan szervezték meg a keresztény iskolákat a Mediterráneum barbár királyságaiban? Hogyan tanították Vergiliust és a szentírást a 6-8. században? Hogyan született meg az első keresztény egyetem terve, s mi okozta annak bukását? Mi jellemezte az oktatási rendszert a bizánci Itáliában, a világiak és a papok, szerzetesek oktatását Galliában és Hispániában? Miként jelentek meg az első keresztény iskolák Angliában, s milyen volt az "angolszász reneszánsz"? Milyen változások történtek a 8. században az oktatás területén Galliában vagy Itáliában? Melyek voltak a keresztény oktatás főbb módszerei a 7-8. században Európa-szerte? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik választ adni a szerző. A kötet elején az egyik fordító, Sághy Marianne előszavát olvashatjuk, a végén pedig összegzés, bibliográfia, fogalomtár és névmutató kapott helyet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"