A délvidéki író, újságíró az 1960-as évek vége óta járja szülőföldje tájait, és a magyar valóságirodalom legszebb hagyományait követő irodalmi riportokban számol be tapasztalatairól. Négy évtized tapasztalatai pedig akként summázhatók, hogy vészesen fogy a Délvidék magyarsága: a szórványok eltűnnek, a tömbmagyarság pereme lemorzsolódik, szórványosodik, így a ma még magyar jellegű tájak néhány évtized múlva el fogják veszíteni nemzeti karakterüket. Dudás Károly több írásának a Riportellenőrzés alcímet adta, mintegy jelezve: járőrként, megfigyelőként barangol a még otthonos tájakon, hogy a magyar kisebbség életmegnyilvánulásait, emberi, személyes sorsait regisztrálhassa. Válogatott irodalmi riportjainak első kötetébe azok az írások – szociográfiák, novellába hajló töprengések, interjúk, úti jegyzetek, lírai kisprózák – kerültek, amelyek a délvidéki magyar sors elmúlt négy évtizedének alakulásáról adnak közeli képet. Nem véletlenül kapta írásainak első fejezete a Maradék címet, ez a szerémségi falucska volt a magyarság egyik utolsó déli bástyája, a szórvány egyik legtávolabbi pontja, ahol megszűnt a magyar élet, bezárt az iskola, nincs már semmilyen anyanyelvű intézmény. Ahogyan Mák Ferenc az előszóban írja: „Bizony, maradékká lettünk mindnyájan a Délvidéken, maradékai egykori hatalmas közösségünknek…” Dudás Károly bejárja a Délvidék minden táját, sorra megszólaltatja a falusi embereket, akik elbeszélik egyszerű életük apróbb, nagyobb gondjait, de valahogy minden beszélgetés hátteréből fölsejlik a népességfogyás, a beolvadás, a szórványosodás, a magyar élet visszaszorulásának gondolata. A szerző bejárja Bácskát, Bánátot, Baranyát, Muravidéket, le az Al-Dunáig, és beszélget a földművesekkel, mesteremberekkel, halászokkal, borászokkal, presszós lányokkal, pedagógusokkal, mindenkivel, akinek érdemi mondanivalója van a magyar kisebbség sorsáról, helyzetéről és borús jövőjéről. A kötet három fejezetének elsője (Maradék) szociografikus riportok sora, ezek mindegyike látlelet a magyar élet sorvadásáról. A második rész (Öregemberek) a közösségi sorsot megtestesítő idős emberekkel készült interjúk gyűjteménye. A harmadik egység (A hazalátogató emlékei) kulcsmondata így hangzik: „Már csak a táj az, ami időnként visszarendel ide bennünket”. Itt olvasható még néhány olyan írás, amely a ’90-es évek délszláv háborújának várható következményeit sejteti – az egyszerű emberek szavaival. Ugyancsak ebbe a részbe került néhány felvidéki és erdélyi út riportszerű megörökítése. Valamennyi írásműhöz korabeli fotográfiák tartoznak, a bejárt vidékek és a megszólaltatott emberek képei. A kötethez Mák Ferenc írt szívhez szóló bevezetőt, amelyben történelmi perspektívába állítja Dudás Károly látleleteit, érzékeltetve, hogy az író intenzív tájélménye és az itt élők sorsának mély átélése, megértése a tragédia katarzisával hat. A válogatott írások első kötete a magyar szociográfiai irodalom élvonalát jelenti, azt a szintet – és részben tematikát --, amit a műfaj egyik legnagyobbja, az erdélyi Beke György jelölt ki. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"