Al Jourgensen, a Ministry, a Lard, a Revolting Cocks és még számos rockzenekar vezetője, az ipari metál pápája memoárjával nem okoz csalódást: humorosan, kritikusan, szarkasztikusan, néha már-már túl őszintén tárja fel az olvasó előtt élete alakulását. Története Kubából indul, hogy aztán gyerekként megélje a gyökértelenséget Amerikában, húzós családi traumákon essen keresztül, majd alig tizenöt évesen elmerüljön a drogok és az alkohol világában. Megtudhatjuk például, melyik album készítése alatt milyen szerekkel élt. Később volt bolondokházában, háromszor élesztették újra, levágták az egyik nagylábujját, kivették a fél gyomrát, és egyszer kis híján amputálni kellett a jobb karját. Zenész akart lenni, de végül rocksztár lett – annak minden előnyével és hátrányával. A közepén fekete-fehér képblokkal illusztrált kötetben Jon Wiederhorn zenei újságíró kérdéseire válaszolva Al nyíltan beszél a függőségeiről, a politikai állásfoglalásairól, az ufós kalandjairól, és arról, miért szereti az Anthraxet, vagy utálja Henry Rollinst, és hogyan kötött életre szóló barátságot William Burroughsszal vagy Timothy Learyvel. A szintipoptól az ipari metálon át a countryig vezetett az útja, úgyhogy zenei szempontból is bővelkedünk kanyarokban. A diszkográfiával záródó kötet magyar kiadásához Al Jourgensen külön előszót is írt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"