Kertész Imre 2001-2003 közt született naplójegyzeteiből egy izgalmas időszak krónikája születik, melynek egyik központi eseménye a Nobel-díj. Azonban a feljegyzések eseményszerűsége gyakran csak annyi, hogy megint Berlinben vagy megint Budapesten van, ezzel vagy azzal találkozott vagy mit álmodott. A mű fő "eseménye" inkább az írás, a számítógéppel való ismerkedés, a maga számára is meglepő kitárulkozási vágy, a "titokfájl" megnyitása (erre utal a cím). Az írás, annak új módja feletti felszabadultság együtt jár az ily módon feltörő, vesébe hatoló szókimondás feszültségeivel, a saját zsidóságával, írói létének megannyi csapdahelyzetével, a Magyarországon tapasztalt szellemi lesüllyedéssel való számvetéssel. A fő motívum azonban az Auschwitzot "visszavonó" Felszámolás (200319200) című regény évtizedes vajúdása, a csalódva újraolvasott, és ismét elkezdett fejezetekkel való napi küzdelem. A Felszámolás ugyanakkor jelkép is. Míg Stockholmban az egész világ ünnepli, arra gondol, hogy most is kéziratán kellene dolgoznia, miközben megpróbál megfelelni egy szerepnek, melyet a külvilág kényszerít rá. Az önboncolgató, rendkívüli intellektuális feszültségekkel telített mű azonban mégis egy nagyon sajátos, csupa hiányra, visszavonulásra, önvédelemre, önértelmezésre épülő identitást körvonalaz: a hontalan európai zsidó értelmiségiét, ami Kertészt Jean Améryhez vagy Paul Célanhoz köti. A művelt nagyközönség olvasmánya a jegyzetekkel ellátott, tipográfiailag is igényes kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"