Miként reagált a magyar társadalom a Csehszlovákia elleni 1968. augusztusi intervenció hírére? Megszállásnak tekintette a történteket vagy elfogadta a "baráti segítségnyújtásról" szóló magyarázatot? Mi volt a jellemző: a felháborodás, az együttérzés, az aggodalom, vagy a közöny, esetleg a kárörvendés? Honnan tájékozódott egyáltalán a közvélemény a történtekkel kapcsolatban? S miként reagált a hivatalos propagandára? Ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni Farkas Gyöngyi történész most megjelenő könyvében, ügynökjelentésekre és nyomozati anyagokra támaszkodva. A szerző bemutatja a hiányos tájékoztatást, a propaganda fő jellemzőit, azt, hogy a sajtó milyen képet tükrözött a lakosság reakcióiról, ugyanakkor az "ellenséges" hírforrásokról, a szemtanúk beszámolóiról, egyes rémhírekről is olvashatunk. Ezt követően a szerző hosszan idéz az ügynöki hangulatjelentésekből, elítélő és együttérző, vagy éppen helyeslő véleményeket egyaránt. Bemutatja, hogy az intervencióban részt vevő katonákat hogyan igyekeztek manipulálni, milyen hatást gyakoroltak rájuk a történtek, s a magyar sajtó miként kezelte propagandaeseményként a hazatérést. A leghangsúlyosabb fejezet a tiltakozás formáival foglalkozik: olyan tízen- és huszonéves fiatalokkal, szabad szellemű egyetemistákkal, a "demokratikus szocializmusért" aggódó értelmiségiekkel, akik az ellenállás bizonyos formáit választották. Köztük van az MTA Filozófiai Intézete öt kutatója, akik aláírták korculai nyilatkozatukat. Gy. Lajos, a lázadó negyedéves egyetemista, akit "folyamatosan elkövetett izgatás" vádjával fél évre ítéltek. F. László mezőgazdasági gépészmérnök, aki a vonaton utazva, csehszlovák állampolgároktól hallott a beavatkozásról, és aztán felháborodásának kollégái előtt adott hangot (végül őt is fél évre ítélték). Vagy K. Kornél és társai, a 15-18 esztendős fiatalok, akik a várban és a Margitszigeten szórták szét röplapjaikat. A kötetet forrás- és irodalomjegyzék, névmutató, valamint angol nyelvű összegzés zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"