A Nemzeti Örökség Kiadó újabb reprinttel jelentkezik - ezúttal Nagy Rózsa valamivel több mint száz évvel ezelőtt, a Művelődéstörténeti értekezések 63. számában napvilágot látott viselettörténeti tanulmányát megjelentetve. Az írás egyik legfontosabb megállapítása, hogy 1785-1790 táján állt be egy jelentősebb változás a magyarországi viselettörténetben, mikor II. József halála után, az erősödő "nemzeti érzület" ellenére, egészen 1825-ig a francia és a német divat erőteljes hatása volt érezhető hazánkban is. A szerző mai szemmel nézve is rendkívül érdekes írásában elsőként ezt a francia divatot és európai, köztük magyarországi hatásait mutatja be, majd a magyar "visszahatás"-ról ír részletesen, vagyis hogy milyen - kevésbé hatásos - próbálkozások voltak a külföldi divatirányzatok visszaszorítására. A harmadik rész a korabeli férfi divatot mutatja be a maga teljességében: a különféle bajusz-, szakál- és hajviseleteket, a parókákat, kalapféléket, fehérneműket, öltönyöket, mellényeket, az Attila-dolmányt, a mentét, nadrágtípusokat, elegánsabb és kevésbé elegáns viseleteket, lábbeliket, harisnyákat, és olyan kiegészítőket, mint a kesztyű, a zsebóra, a zsebkendő, a gyűrű, a pénztárca, a pipa, a burnótszelence, a sétapálca és a különféle díszfegyverzeti elemek. A női divat területén nem kevesebb részletességgel olvashatunk a különféle divatos hajviseletekről és hajdíszítésről, kalapokról, a főkötőről, szoknyákról és ruhatípusokról, lábbelikről és a női kiegészítőkről (keszkenő, legyező, ridikül, fülbevaló, karkötő, nyakék vagy napernyő). Az utolsó rész viseletünk kelméit írja le. Az érdekes kultúrtörténeti csemege általános gyűjtőkörű és szakkönyvtárak anyaga. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"