A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola egykori tanára, a város „szuperkisebbségi” művésze Lövith Egon. Hányatott sorsú orosz, illetve lengyel eredetű zsidó család sarja. Kisgyermek volt, amikor családja Mexikóba vándorolt a román nacionalizmus elől, de apja halála miatt onnan is visszatelepültek Kolozsvárra, ahol viszont mérhetetlen szegénység fogadta őket. Ekkor már tornyosultak a viharfelhők. Lövith családjából egyetlenként élte túl a dachaui haláltábor borzalmait. Mindez alapvetően befolyásolta látásmódját. Saját vallomása szerint vizuális fejlődésére a hatalmas mexikói terek, síkságok hatottak leginkább, élete pedig arra tanította, hogy a puszta létért is kemény harcot kell vállalnia. Monumentális alkotásai letisztult formákba öntött allegóriák. A végletekig leegyszerűsített látásmód, a lényegre törő absztrakció ellenére művei az anyag belső törvényeinek engedelmeskednek. Lövith nem megdöbbenteni, varázsolni, elbűvölni akarja a nézőt. Nagy birkózások, erőfeszítések eredményei és egyben kifejeződései ezek az egyetemes jelképekből, személyes vívódásokból összeállt szobrok, az ellentmondások mögött rejlő harmónia, a bizonyosság megtestesítői. Jelen album bevezető tanulmányában Németh Júlia ezt a példaértékű életművet a művész életútja, pályakezdése, a realizmustól az expresszionizmusig ívelő stílustörekvései, az ellentmondásokból születő összhang jegyében fogant művészi útkeresése és formakultúrája szempontjából közelíti meg. A jó minőségű színes és fekete-fehér fotókat Németh Júlia tanulmánya mellett életrajzi adatok, a művész kiállításainak listája, irodalomjegyzék, illetve román és angol nyelvű rezümé egészíti ki. Szakmai közönség mellett a művészet iránt érdeklődő olvasók részére is érdemes széles körben ajánlani.