A pszichotudományok (pszichiátria, pszichoterápia, pedagógia, munkalélektan stb). magyarországi történetét dolgozza fel kötetében Kovai Melinda, az államszocializmus első két és fél évtizedét vizsgálva. Elsősorban a pszichotudományok és a szakpolitikák kapcsolatára fókuszálva azt mutatja be, hogy milyen tényezők befolyásolták az államszocialista Magyarországon az egyének belső világára vonatkozó pszichológiai szakértelem alkalmazását vagy negligálását, hogy az adott korszakban mi határozta meg a pszichológiai tudás és az ezen alapuló technikák tartalmát, célközönségét, morális igazoló elveit. Elsőként az előzményeket tárgyalja: 1868-tól 1920-ig felvázolva "az elmegyógyintézettől a pszichotudományokig" vezető utat, majd azt, a két világháború közötti és alatti időszakot, amelyet meghatározott az ország egyik legerősebb, legerőszakosabb szélsőjobboldali orvos szervezete, a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete (MONE) hatása. A második rész nagyobb kronológiai egységekre osztva tárgyalja az 1945 és 1970 közötti időszakot: az "álmodozások kora" néven emlegetett átmeneti éveket 1947-ig, a sztálinizmus éveit és annak szemléletes példájaként az ún. Sántha-ügyet, az 1956-os forradalom rövid életű hatásait, valamint a hatvanas évek nagyon fontos változásait (új elmeügyi törvény, a csoport-pszichoterápia kezdetei, a Mérei-féle pszichoterápia, a nevelési tanácsadók megjelenése stb.). A szerző az utolsó fejezetben összegzi következtetéseit. A kötetet a hivatkozott irodalom listája és névmutató zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"