A kortárs román irodalom egyik legnagyobb hatású írója Káprázat- (más fordításban Vakvilág-) trilógiájának második kötetében önmagáról ír, egyben a test csodájáról szól, még pontosabban arról, ahogyan az emberi test érzékel és tapasztalatot szerez. Cărtărescu szétszed és újra összerak két világot: a testét és a test által érzékelt külvilágét. Az idegpályák, a zsigerek, a gondolkodás, az érzékszervek, a nemiség szinte anatómiai alaposságú ábrázolása azért indokolt, mert ezek azok a receptorok, amelyek fölfogják a külvilág ingereit, amelyek az agy számára közvetítik a tapasztalatokat, és amelyek beindítják a képzeletet. Ezzel az anatómiai alapozottsággal közelít az író a városához, Bukarest világához, hogy azután a látottakat, a fölfogott dolgokat visszaépítse önmagába. Ezzel voltaképp önmaga intenzív és teljes átélése valósul meg. Ráadásul Bukarest részleteiben a végtelenség távlata nyílik meg és a teremtés misztériuma jelenik meg. A szomorkás, kedvtelen bukaresti atmoszférán folyton átüt az álom, a vágyakozás és a képzelet megannyi képe és teremtménye, így adódik össze a balkáni metropolisz jellegzetes képe és emberi galériája. Ez a Balkán-kép épp olyan hiteles és monumentális, mint Ivo Andricé, de Cărtărescué ezen fölül mikroszkopikusan aprólékos is. Az egyszerre részletező és monumentális város-kép szinte a teremtésmítoszokat idézi, a születés misztériumára emlékeztet. A gyermek, majd a kamasz Mircea fogékony lélekkel fogja föl a város misztériumát, mert minden szögletez emlékek, álmok és vágyak kötik. Ezekben pedig egyszerre van jelen a földhözragadt valóság megannyi apró képe és a misztikus látomás aurája. Egy ételszagú lépcsőház, egy kopott fürdőköpeny mozgatja meg Mircea képzeletét, és hív elő folyton új történeteket, képzeteket. És e történetek, képzetek szövevénye fogja át, köti össze a regény részletekben már-már elmerülő textusát. Cărtărescu az érzékelés és a tapasztaltak bonyolult világának ábrázolásához sajátos nyelvezet is teremt, amely képlékenysége, simulékonysága folytán alkalmassá válik a részletek sokaságának, a történetek szövevényének érzékletes megjelenítésére. Megszámlálhatatlan történet, emlék-, ábránd- és fantáziakép sorjázik elő, ezt borítja be a misztika, a látomás sok-sok elementuma. Mircea élete és Bukarest képe egymásban tükröződik, olykor egymásra vetül, egymásból épül föl, alakul át. Mircea hű társa, barátja, a hermeneutikát megtestesítő Herman járják a várost, a valóság és a mítosz útjait. A kortárs világirodalom kimagasló értéke Cărtărescu regénytrilógiája, valahol Marcel Proust, Ivo Andric és Mészöly Miklós munkáinak társaságában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"