Az első Kálvin-életrajz írója Théodore de Bèze, a reformáció második nemzedékének jól képzett teológusa, hitszónok, a genfi zsoltárok egyik szövegírója, 1548-ban csatlakozott a nagy reformátorhoz, és ő lett utóda is a genfi városállam élén, amelyet mestere szellemében vezetett. Bevallása szerint a reformátor életének tizenöt éven át volt szemlélője és halálának is szemtanúja. Egy évtizeddel Kálvin elhunyta (1564) után úgy érezte, tartozik mestere emlékének, az addigra már elfeledett helyű, jeltelen sírnak, a reformáció ügyének és a jövőnek azzal, hogy amit tudott és látott, amit tapasztalt és átélt, papírra vesse. Mint írja: „…a legteljesebb joggal tehetek bizonyságot afelől, hogy ez az ember úgy életében, mint halálában a keresztyén lelkületnek legeslegszebb példányképe lehet mindenkinek...” Mint a könyv elején Márkus Mihály püspök ajánlásában olvashatjuk „nem annyira csillogó módon, mint inkább az igazat törekedvén” írt teljes hűséggel mesteréről. A végjegyzetekkel kiegészített kötet egyszerre első kézből való, forrás értékű beszámoló, nagy hatású propagandairat és apológia, valamint a református vallás egyik alapműve. Bèze ugyanis vallási nézeteivel összefüggésben, reformátori munkájának alapos ismeretében és értelmezésével szól Kálvin életének eseményeiről. A mű, amely az 1908-as pápai kiadás alapján készült, Kálvin legbizalmasabb hívének, legközelebbi munkatársának vallomása személyes hangú, mégis tárgyilagos életrajz korabeli metszetek kíséretében. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"