A Norvégiában született szerző egy Jehova Tanúi által vezetett, szigorú szabályok szerint élő, vallási (?!) közösségben nevelkedett fel. Amikor tizenhét éves lett elköltözött Dániába, később Grönlandon ápolóként dolgozott egy elmegyógyintézetben, ahol könnyen hozzájutott a drogokhoz, amelynek szenvedélyes használójává vált. Ekként érthető, hogy mostani, önéletrajzi elemekből is építkező regényében, annak a szenvedéstörténetnek a krónikáját adja, amelynek során a Pedidin nevű anyagtól függőségbe kerülve megpróbálja elviselni a hétköznapokat, tudván, hogy a mákvirágból nyert szer, amely elindítja vérében a nyugalom és béke áradását, csak ideig óráig hat, hiszen előbb vagy utóbb, fel kell ébrednie, hogy ne csak külső szemlélője, de részese is lehessen saját életének. Pontosan tudja, hogy amit tesz, végzetes lehet, ám mégsem képes ellenállni a csábításnak, hiszen a mámor minden szennyet és szemetet kimos az agyából, a lelkéből. Márpedig erre igencsak nagy szüksége van, hiszen a családjában előforduló gyilkosság, az erőszak, az alkoholizmus és a drogfüggőség mind-mind szükségszerűen kényszerítik arra, hogy a tényleges, végigélt rémálmait elfedje a mámor ködével. De meddig lehet ezt büntetlenül tenni? A regény, amely egyben egy függő szenvedéstörténete, túlmutat szorosan vett témáján, és a szerző által megfogalmazott, ég és föld, Isten és ember kapcsolata által szimbolizált jelrendszert közvetíti olvasóinak. Sötét tónusokkal megfestett regény, amely csak azoknak ajánlható, akik maguk is képesek a lélek legmélyebb bugyraiba alászállni, hogy végül megtisztulva új életre szülessenek…"www.kello.hu © minden jog fenntartva"