Különös hurkot vetett az elmúlt háromszáz évben a nyugati ember világképe: a középkor az élő lélek és szellem, a túlvilági erők és élet létét, a hit és babonák hatalmát evidenciaként értelmező szemléletét a felvilágosodás pozitivista, kizárólag a természettudományosan bizonyítható dolgokat hitelesítő valósággal összeroppantotta, elsöpörte, minden területen felváltotta. Azaz mégsem; a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején - miközben a tudománytörténet legjelentősebb, paradigmaváltó felfedezései sorra születtek - elemi erővel tört ki palackjából a transzcendens utáni vágy. Ez a spiritiszta körök, az okkultizmus reneszánszának időszaka, amely fokozatosan fordult át a század második felére a New Age-mozgalomba, illetve a jelen különös időszakába: miközben a modern tudomány lassan maga is a misztikát súrolja, a lélek dolgai, a hit, az ezoterika iránt óriási az igény. Erről a sokszorosan összetett folyamatról elmélkedik kötetében Héjjas István, ebből a hatalmas témakörből elsősorban arra koncentrálva, hogy a természettudomány legújabb eredményei tükrében hogyan sejlik fel a túlvilági élet kérdése, s hogy a tradicionális vallások, főbb filozófiai irányzatok miként viszonyulnak ehhez. Az első részben arra igyekszik rámutatni, hogy a természettudomány mely jellemzők mentén választandó el az ateizmustól, s hogy mely kérdései vezetnek át, a "túloldalra". A második szakasz a vallások (a hagyományos világvallások mellett a sámánizmus, a mágikus kultuszok, az óegyiptomi, illetve görög-római hitvilág), a harmadik pedig a legnagyobb filozófiai áramlatok (ókori görög-római filozófia, skolasztika, újkori irányzatok, Newton, jelenkori modernek) túlvilági léttel kapcsolatos tanításait tekinti át. A kötetet szerzői összegzés és irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"