Azt szokták mondani, hogy azokból a tollforgatókból lesznek irodalomtudósok, akik maguk képtelenek egy jó novellát megírni; nos, ez a vélekedés Szörényi Lászlóra biztosan nem vonatkozik. A tudós irodalomtörténész egymással lazán összefüggő kisprózák, novellisztikus kerekségű történetek füzérében eleveníti föl gyermek- és ifjúkorát; az 1957 utáni két és fél évtized hazai viszonyai között láttatott groteszk önéletrajzi ihletésű sorozatot alkotott. Nem módszeres önéletírás a könyv, sokkal inkább ötletszerű, asszociatív logikájú kalandozás ez a múlt olykor keserű, olykor kacagtató, de legtöbbször tragikomikus emlékei között. A gyermeki lélek ártatlan természetessége, naiv szókimondása, harmatos ravaszkodása elegyedik a felnőtt író szarkazmusával és végtelen kiterjedésű öniróniájával, a történeteket humorral szemlélni tudó férfi fanyar könnyedségével. A fölrémlő emlékek legkorábbi mozzanata 1950-ből való, ekkor hurcolta el édesapját az ÁVO, és az ötéves kisfiú édesanyjával egyetlen pillanatig, a köztemető kerítésének tetejéről inthetett a gyűjtőfogház rácsos ablaka mögött fölsejlő apjának. A szívszorító jelenetet az iskolás évek vidám élményeinek sokasága követi: az orosz tankönyvek kollektív eltüzelése, a tanárok bosszantása, titkos cserkészcsapat szervezése, a nyelv- és hittantanulás ötvenes évekre oly jellemző bonyodalmai. Az író rengeteg humorral, gyilkos gúnnyal s öniróniával idézi meg a szocializmus mindmegannyi változatának - az AVO-terrortól a puha diktatúráig terjedő skálájának - ma már nevetséges, ám akkor halálosan komoly tiltását és előírását. Ma is furcsállja; miért örömhírként tudósított a filmhíradó arról, hogy Sopron környékén kivágták a legmagasabb fenyőt, mely a parlamenti -fenyőünnep- díszletéül szolgált; idézi a Madách téri orvosi rendelő falára festett jelmondatot, miszerint "Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog". Remek történetei vannak későbbi külföldi útjairól: a bohém kalandokban bővelkedő itáliai tanulmányutakról és a gorbacsovi "peresztrojka" abszurditását töményen rázúdító 1985. évi, a Komi Köztársaságban megrendezett finn-ugor kongresszusról, ahol a stewardessek, hostessek, sztriptíztáncosnők ugyanazok a nagy darab KGB-s lányok voltak... Kacagtató vagy könnyes-mosolyos történetei vannak a szerzőnek az első tánciskolai hódítási próbálkozásokról, a barlangász szakkör kudarcáról, a külvárosi kocsmákról és a vidéki rokonság körében szerzett tapasztalatairól. A lendületes cselekményvezetésű - helyenként pikareszk történetekre emlékeztető ugyanakkor evokatív erejű, az 1950-es, 80-as évtizedek Magyarországát egyszerre realista hitellel és groteszk hatással ábrázoló kispróza-füzér - minden olvasónak jó szívvel ajánlandó, egyszerre tanulságos és szórakoztató olvasmány, mely most második kiadásában jelenik meg. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"