Kiss Csaba dramaturg és színházi rendező De mi lett a nővel? (1997) című egyfelvonásosa nyolc Csehov-novella motívumainak fölhasználásával íródott. A lélektani realizmus nagy orosz mesterének műve a magyar szerző kezén abszurdba hajló groteszk lesz. A „férfimesének” nevezett darab mindhárom hőse színész, akik utazás közben beszélgetve, pletykálkodva megidézik a szépséges, buja és kívánatos Irina Bikulina alakját, vele kapcsolatos történeteiket. A három férfi három nagyon különböző lelki alkatot és jellemet formáz, de abban közösek, hogy rajonganak Irináért. Valamennyien fölidézik a nővel kapcsolatos – talán valóságos, talán kitalált – élményeiket, huncut meséiket, hogy végül az abszurditásig fokozzák rajongásukat. A sajátos dramaturgiájú darab kerete az utazás, és a történetmesélés az utazás végpontján ér véget, de még az sem biztos, hogy a három férfi közös utazás valóban véget ér-e. A Hazatérés Dániába (2002) áltörténelmi dráma, Shakespeare Hamletjének 21. századi parafrázisa. A szereplők valamennyien a nagy angol író alakjai, szövegeik, cselekedeteik azonban Kiss Csabától vannak. Az idősödő Hamletet Horatio szembesíti az elmúlt időkkel, föltéve a kérdést: milyen felelősséget jelent előre megfontoltan és visszacsinálhatatlanul dönteni és cselekedni. Ez lesz a mai, rendszerváltozás utáni Hamlet vívódásainak alapkérdése. Kiss Csaba e darabjában is ötvöződik a hagyományos realizmus, a mímelt teatralitás és a stilizált, elidegenítő effektusok sokasága. A darabban vannak az eredetivel teljesen szembemenő jelenetei, vannak rokonértelmű szcénái, és akadnak párhuzamosak, amelyek pontosan megfelelnek az eredeti műnek. A szerző nyilvánvaló célja az volt, hogy Hamlet példázatos alakjával szemléltesse és szembesítse mai társadalmi és hatalmi viszonyainkat. A Világtalanok (2004) egy fordított Oidipusz-történet, amelynek hősei az alkoholista apa, világtalan fia, és az Otthon három lánya, Ibolya, Erika, Mária. Mindannyian a társadalom peremén élnek, a kiemelkedés legcsekélyebb lehetősége nélkül. Nekik azonban mégis drámai sorsuk van, nem úgy, mint a vak fiú testvérének, a vállalkozó Gyuszinak. E tragikai sors emeli őket az átlagemberek fölé, miközben a szerző arra figyelmeztet, hogy ha külön figyelemmel fordulunk az elesettek felé, jobban meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól. A Kun László (2015) című királydráma IV. László (1262-1290) életének epizódjaira épül. A történelem homályába vesző uralkodó személyiségéről keveset tudunk, de azt igen, hogy szilaj természetű, kicsapongó életet folytató ember volt. A szerző kérdése az, hogy Kun László egy autonóm személyiség volt-e, aki lázadt, vagy egy szimpla élvhajhász, hedonista? Egy korába nem illő rendkívüli személyiség volt vagy egy élveteg fickó? A 12 éves korában megkoronázott fiú, illetve férfi alakjában kibékíthetetlenül kevereg a keresztény és a pogány szemlélet és vérmérséklet, amely olyan belső ellentmondáshoz vezet, amely már szinte szétfeszíti a személyiséget, a lélek belső rendjét, ehhez járult még az országot szétziláló hatalmi harc az uralkodó és a főurak között. A dráma arra is példázat, hogy hová vezet, ha nincs elv, csak nyers érdek, ha nincs haza, csak klikk. Kiss Csaba „átiratai”, parafrázisai, remake-jei a kortárs magyar drámairodalom fontos értékei. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"