A Hanság - vagy ahogy jó kétszáz évvel ezelőtt is nevezték: a Hany - egyik zsombékos tavából furcsa szerzetet fogtak ki a pákászok. Az ember-, azazhogy gyerekforma lénynek vöröses vidraszőrszerű haja volt, kéz- és lábujjai között a békához hasonlatos úszóhártya feszült. A kis víziembert Kapuvárra vitték. A város népe nem kevésbé csodálkozott a furcsa zsákmányon, mint a halászok maguk. Az ördögtől való fajzatnak tartották, kígyót-békát kiabáltak rá, szidták, ütötték minduntalan. A keresztelés ténye - merthogy a plébános István névre keresztelte a fiút - mit sem javított a bánásmódon. Csak egy ember volt Istók iránt jó szívvel, a vidéket mutatványosként járó Balázs mester, aki tanult mestersége szerint orvosdoktor volt. Ő, akit magát sem nézték jó szemmel a városban, magával vitte Istókot a mocsárvilágba. Lassanként megtanította az emberi beszédre, viselkedésre, a jó és a rossz közti különbségre - de hiába. Istók, akinek kézre kerítésére valóságos hajtóvadászatot folytatott a környék kapzsi népe, végül is visszahúzódott a számára otthont jelentő lápvilágba. Az izgalmas meseszövésű regény igaz történeten alapul: a 8-10 éves forma gyereket 1749. március 15-én találták a Hanság egyik tavában, és egy esztendőn keresztül őrizték az Esterházyak kapuvári kastélyában, míg meg nem szökött. A meseregényt - mely majdnem harminc évvel ezelőtt jelent meg utoljára (Budapest, Magánkiadás, 1984), most kiegészíti a történet folytatása, a Víziember, melyben Balázs mestert, ördöggel való cimboraság miatt börtönbe csukják, a kapuvári tiszttartó lánya, Piroska pedig zsiványok fogságba kerül, akiket Hany Istók ki akar szabadítani, az osli remete segítségével. Ennek kapcsán azonban ismét visszajutunk a lápvilágba, megismerjük Hany Istók életkörülményeit, megtudhatjuk, hogyan került annak idején oda, miként alkalmazkodott az ottani élethez és hogyan vészelte át egyedül a hideg teleket. Tíz éven felüli gyerekeknek, de az érdeklődő felnőtteknek is ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"