A Nagyváradon élő nyugalmazott tanár, költő, író, Lipcsei Márta ezidáig főként versesköteteivel vonzotta magára az olvasói figyelmet. Ezekben a lírai darabjaiban világlátását elsősorban a modern, tudományos világképpel jelentkező kozmikus szorongás határozta meg, miközben szimbolikájában komoly szerephez jutott természettudományos gondolkodásmódja. Ez látszik „manifesztálódni” ebben, a három felvonásra tagolt színművében is, amikor Goethe halála előtti öt esztendejét, szerelmének, Charlotte-nak, a hetven év körüli Feynman fizikaprofesszornak, a világhírű, nemrégiben elhunyt kozmológusnak, Hawkingnak, valamint a fiatal meteorológusnak, Withenek és a huszonötéves biológusnőnek, Amynek alakjait formálja meg. Teszi mindezt oly módon, hogy az időben és térben, máskor és máshol élt gondolkodók, filozófusok, természettudósok egymásba játszatott szimbólum-rendszerén keresztül, párbeszédek sorában érzékeltesse, rövid, szinte filmszerűen pergő jelenetekkel érzékítse meg, azokat az emberi történeteket, amelynek alapja mindig és minden korban a boldogság keresése volt, miközben az igazságra való folyamatos igény is formálja szereplőinek cselekedeteit. A szerző „lírai alkata” a párbeszédes képsorokban és a „versbetétekben” is leképeződik, amikor a karizmatikus gondolkodók eszmecseréin keresztül az egyetemes lét végtelen tereit láttatja képszerűen. A három felvonásban megfogalmazott, hol merengő, hol pedig filozofikus hangú „gondolatforgácsokat” helyenként fanyar irónia szövi át, miközben a párbeszédekbe szőtt négy versmondó „monológja”, valamint a kórus szövege erősítik, aláhúzzák a történet egyetemes mondandóját. A szerző líráját ismerők bizonyára szívesen „kalandoznak” majd el, ebben az „új” műfajban is, de szélesebb körben is lehet ajánlani a karcsú kötetet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"