Az angol nyelvű kötet Puskás Andrea 2010-ben Női identitás a feminista Shakespeare adaptációkban (Female Identity in Feminist Adaptations of Shakespeare) címmel írt és 2012 nyarán megvédett doktori disszertációját tartalmazza. A szerző egyik célja a feminista Shakespeare-kritika elméleti hátterének feltárása, a másik pedig, hogy ezen rendszerbe foglalt elméleti háttér és sokszínű elméleti megközelítés alapján elemezzen konkrét irodalmi műveket. A részletes szövegelemzés és értelmezés során három Shakespeare tragédia feminista adaptációját vizsgálta: Bryony Lavery Ophelia című művét, Elaine Feinstein és a "Women’s Theatre Group" által közösen írt Lear leányait (Lear’s Daughters), valamint Paula Vogelnek a Desdemona: Színmű egy zsebkendőről (Desdemona: A Play About a Handkerchief) című drámáját. Mindhárom adaptáció egy olyan új női identitást mutat be, amely merőben különbözik a Shakespeare által közvetített, vagy akár a múlt században elfogadott, konvencionális nőképtől. Kitűnt, hogy a feminista Shakespeare adaptációk nőábrázolása olyan fogalmak feminista újraértelmezésén alapszik, mint például a bűn, szexualitás, halál, házasság, nyelv, hatalom és család. Végkicsengésében azt az üzenetet fogalmazza meg, hogy határozott megkülönböztetésre van szükség kollektív és egyéni női identitás között, továbbá, hogy értelmetlen egységes, uniformizált női identitásról beszélni, hiszen a női nemiség csupán egyetlen elem az identitás alkotórészei közül. A feminista Shakespeare adaptációk nőábrázolásának fő motivációja, hogy lehetővé tegye mind a férfi, mind pedig a nő olvasónak, hogy megalkossa, újragondolja saját Shakespeare-ét, a Shakespeare által felkínált kérdéseket, olyan nőalakok létrehozásával, akik önálló, öntudatos és aktív jellemükön keresztül tükrözik a 20. és 21. századi feminista témakörök társadalmi és politikai kérdéseit. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"