Terezini katonaélményeket olvashatunk a könyvben, melyek a monarchia feldarabolása után behívott felvidéki magyar fiúk életéről szólnak. A novellák állandó szereplője Száraz Péter, akinek édesapja hazatér a szibériai fogságból, de csak hosszas leckék után tanulja meg, hogy felelőssége van nyomorgó családjáért. Ifjú Száraz Péter kivert fogakkal, szerelmes vágyakkal vonul be Terezin kaszárnyájába. Dolgos, szorgos, alig-alig írástudó fiú, aki megőrül otthon hagyott Juliskájáért, de amint cigányzenészt lát, csak a táncot ropná, amint rozsföldet lát, aratni akar. Megcsináltatja fogait, megtanulja a szolgálati nyelvet, megvicceli bajtársait a hazulról érkezett erőspaprikával, májusfát állít egy terezini német lánynak, borotválkozik, levelet ír, kibékül Juliskával, leszerel, hogy otthon átélje a csődöt, bútoraik és szívükhöz nőtt tárgyaik elárverezését, A novellákban szerepel a gőgös harmincholdas káplár, a nyitrai cigány, a csendőrségre pályázó szívtipró gömöri dzsentrifiú, a kártyacsata közben meghaló Keszeg András, az Amerikából hazatért kapzsi, "dolláros" gazda. Az írások bemutatják a kocsmai pofozkodás hagyományát és a "kollegaválasztás" szokását is. A tájnyelv, a közölt levelek megejtően egyszerű sorai érthetőek, a szolgálati nyelvből átvett szavakat nem magyarázza jegyzet. Az először 1931-ben megjelent novellákat jelentésnek nevezi az író, mert a könyv "jelenteni kíván egy embercsoportról, mely Pozsony és Huszt között él, iparkodik falvakban és kisvárosokban."