Az elektromérnök Kozma Lászlót, a távbeszélő- és számítástechnika egyik magyar úttörőjét zsidósága miatt előbb munkaszolgálatra vitték, majd 1944-ben deportálták. Túlélve Mauthausen és Gunskirchen borzalmait, már-már naplórészletességű emlékiratban számolt be az átélt borzalmakról (az emlékeket 1982-83-ban vetette papírra). A nyomtatásban első alkalommal olvasható szöveg előtt a kötetet Paul Lendvai rövid bevezetője nyitja, majd ezt követi a szerző előszava. Az első fejezet életének első szakaszával: gyerek- és fiatalkorával, tanulmányaival és a belgiumi évekkel foglalkozik. Megtudhatjuk, miként érte ott a háború, hogyan bocsátották el zsidósága miatt állásából, bujkált egy ideig, majd tért haza Budapestre. Bemutatja a munkaszolgálat - későbbiekhez képest legalábbis - vidám időszakát (1943. május-augusztus), a német megszállást és az újabb munkaszolgálatot, a visszatérést Budapestre, majd a csepeli repülőtéren, azt követően pedig a Rákosrendező pályaudvaron végzett munkát, valamint szökési terveit '44 őszén. Megtudhatjuk, hogy november 27-én hogyan vezényelték őket a Józsefvárosi pályaudvarra, majd vitt az útjuk tehervagonokban Fertőrákosra, miként dolgoztatták ott őket, majd deportálták Ausztriába, Mauthausenbe. A legmegrázóbb természetesen az itt átéltek leírása, valamint az 1945. április 17-19. közötti halálmenet ismertetése, amelyet szintén túlélt, és elérkezett a gunskircheni erdei altáborba, amelyet az amerikaiak május 4-én szabadítottak fel. A kötet végén az amerikai zónában lévő kalandozásait és hazatérését írja le. A szöveget térképvázlatok, fotók és egykori saját készítésű rajzok fakszimiléi is kísérik, és a szerző lányának utószavával, életrajzi kronológiával, angol, német és héber nyelvű összefoglalással záródó kötetet kiegészíti egy CD-meléklet is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"