A nagy spanyol író fűműve az egyébként csak részben általa írt prózai tragiko-komédia, egyszerre archaikus (középkori) és modern (reneszánsz) drámai játék. Egy nemes ifjú és egy csodaszép fiatal hölgy szerelméről szól, ám a szerelmesek útjába annyi akadály kerül, külső és belső egyaránt (hisz az ifjú csak a szerelem hatására válik lelkében is nemessé, addig bizony meglehetősen csélcsap, sőt "rossz" ember, a leányzót pedig boszorkányság bűvöli stb.), hogy szenvedélyük beteljesedése igen sokáig elhúzódik. Addig azonban az olvasó kedvére gyönyörködhet nemcsak egy egyre mélyebb szenvedély kibontakozásában és beteljesedésében, de a 16. századi spanyol város alakjainak hol veristán ábrázolt, hol allegorikusan felfogott embergalériájában, az író nagyszerű líraiságában vagy éppen groteszk humorában. A mű legutóbb Jánosházy György magyarításában (200223368), ezúttal Szőnyi Ferenc fordításában lát napvilágot Kulin Katalin utószava kíséretében. Érdemes elhelyezni a korábbi kiadás mellett.