Napjainkra talán az Iszlám Állam mondható a legismertebb iszlamista terrorszervezetnek. Hasonló, velük gyakran kapcsolatot is ápoló szervezetek azonban máshol is működnek. A legismertebb afrikai dzsihádista szervezet a Boko Haram néven emlegetett csoport, amely már 2002-ben létrejött Északkelet-Nigériában, ám szélesebb körben csak 2009-ben vált ismertté. A valódi neve egyébként Jama'atu Ahlus Sunnah Lid Da'awati Wal Jihad, amit általában úgy fordítanak: "Szövetség az Iszlám Dzsihád Általi Terjesztésére". A legtöbben azonban csak Boko Haramként emlegetik, mert a nigériaiak és a világ is így ismerte meg őket. A ragadványnév egyébként azt jelenti, hogy "a nyugatosodás szentségtörés" vagy "a nyugati oktatás tiltott/bűn", az iszlám törvénykezést visszaállítani szándékozó szervezet vezetői ugyanis azt is hirdetik, hogy a nigériai korrupció és igazságtalanság egyik legfőbb oka a nyugatosodás. A Mohammed Juszuf által Maiduguriban alapított szervezet annak idején az al-Kaidától kapott támogatást, és bár kezdetben békésen tevékenykedett, 2009-től kezdve merényleteket és egyéb erőszakos cselekményeket hajtott végre (melyeknek az azóta eltelt időszakban becslések szerint több mint ötezer áldozata volt). Bár Juszufot még 2009-ben meggyilkolták, a szervezet Abubakar Sekau vezetésével tovább folytatta a tevékenységét. Rendszeresen követtek el támadásokat rendőrtisztek ellen, szabadították ki a börtönből tagjaikat, 2011 karácsonyán pedig keresztény templomok ellen hajtottak végre bombamerényletet. De mindegyik akciójuk közül kiemelkedik egy 2014-es eset: amikor a chiboki bentlakásos gimnáziumból 276 diáklányt raboltak el, akiknek nagy része mind a mai napig fogságban van. Ugyanabban az évben új - iszlám - állam létrejöttét kiáltották ki Nigéria északkeleti részén, s nem sokkal később hűséget fogadtak az Iszlám Államnak. Mike Smith amerikai újságíró, az AFP francia hírügynökség nyugat-afrikai irodájának vezetőjeként több évet töltött el Nigériában, a tengerparti Lagosban, de megfordult a terroristák által ellenőrzött "afrikai kalifátus" területén is. Így első kézből származó információkkal rendelkezik a szervezet történetéről. Könyvének elején ír a forrásokról és a névhasználati kérdésekről, valamint közöl egy kronológiát és néhány térképvázlatot is. Az előszóban részletesen felidézi a 2012. januári kanói bombatámadást, majd áttérve a kronológiai rendre, a kezdetektől 2014-ig vázolja fel a történéseket, megkülönböztetett figyelemmel kísérve természetesen a chiboki lányrablást. A kötetet szójegyzék zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"