Harminchat esztendővel ezelőtt, 1974-ben jelent meg a neves színésznő, nyelvművelő kézikönyve. Az akkor nagy szakmai visszhangot kiváltó mű célja az volt, hogy a hivatásos előadókat, tévés, rádiós bemondókat, közszereplőket, tanárokat a helyes beszédre ösztönözze - élvezetes stílusban, finom nyelvészeti megfigyelésekkel, többnyire ma is érvényes megállapításokkal. Az eredetileg három részből álló mű (az első a szerző pályafutásáról nyújt személyes hangú beszámolót, elsősorban arról, miként figyelt fel a helytelen színpadi kiejtésre a harmincas években, majd jutott el a Kazinczy-díj megalapításáig; a második részben a leggyakoribb köznyelvi torzulások körüli vitákban foglal állást; míg a harmadik részben gyakorlati tapasztalatairól szól bőséges példaanyaggal) a jelen kiadásban kiegészül egy függelékkel, melyben a könyv kapcsán 1975-ben rendezett akadémiai vita anyaga olvasható, továbbá néhány Péchy Blankát méltató írás. Az Elekfi László (az 1975-ös vita egyik hozzászólója) utószavával záródó mű a hazai nyelvművelők számára alapvető kézikönyv, beszerzése minden komolyabb nyelvészeti gyűjteménybe ajánlott - állományfrissítés céljából is javasolható.