"Nemesi címerem van Szapolyai János őfelsége kezéből. Hiába?! Hiába, hiszen nem ülhetek nagyurak asztalánál, csak mögötte vagy előtte a ház szokása szerint, társalgásukba nem szólhatok, és csupán akkor vagyok figyelmükbe érdemes, ha intenek, csettintenek: muzsikálj, muzsikálj, muzsikálj nekünk, Bakfark!" - ezekkel a szavakkal panaszkodik az idős művész, a reneszánsz egyik legnagyobb zeneszerzője az új fejedelemnek, Báthori Istvánnak. Gyárfás Endre kitűnő regénye egyetlen levél, melyben Bakfark azért esedezik Báthorihoz, hogy - miután annak előtte Bekes Gáspárt, Báthori ellenségét támogatta - ne vegye el tőle birtokait. Időskori "maga mentségében" egész élete történetét előadja, mely alkalmat nyújt a mai írónak, hogy érzékeltesse a kora által föl nem ismert, a társadalomnak, a történelem önkényének kiszolgáltatott, a függetlenségre, elismerésre, értő társakra vágyó, de minduntalan alkura kényszerülő művész mindenkori sorsát. A regény a Reneszánsz Év és Bakfark Bálint (1507-1576) születésének ötszázadik évfordulójára lát napvilágot. A kort híven festő, kiváló, korhű, mégis a mai olvasó füléhez igazított stílusban íródott, ráadásul igen ízlésesen tipografizált regényt a legszélesebb olvasórétegnek érdemes ajánlani.