Korábban megjelenő két kötete arra mutatott, hogy Fekete István szellemi hagyományait folytatja Szigeti Kovács Viktor: műveit az állatok világa ihlette, történetei főhőseinek megszemélyesített, emberi (vagy ahhoz hasonló) nevekkel és tulajdonságokkal felruházott állatokat téve meg. Félig-meddig ezt a nyomvonalat követi ezúttal is; amiben más most megjelenő kötete, az a valóság keretei közül való kitörés: a kiadvány lapjain mitikus, emberi képzelet szőtte madarak köszönnek vissza, csupa olyan lény, "amelyek az isteni teremtés bölcs ranglétráján az ember fölött foglalnak helyet". E varázslatos szárnyas alakok - legkülönfélébb kultúrák és népek hitvilágának, meséinek, mítoszainak szereplői - ábécérendben sorjáznak Szigeti Kovács Viktor könyvében, aki mindőjüknek fél-féloldalnyi tömör, lírai hangvételű, szépirodalmi igénnyel megírt ismertetőt szentel - így műve lapozgatható egyfajta mitikus "madárhatározóként", vagy éppen speciális, tematikus mitológiai lexikonként is. Az első lapon Aelló, a hárpiák egyike köszön vissza, e gyönyörű nőből félig-madárrá lett, embereket rabló és kínzó teremtmény, míg az utolsón Víðópnir, az északi mitológia világbékét őrző, háború közeledtére aranyszínűből kék-fekete tollúvá változó, a veszélyt rikító kukorékolással jelző kakasa. E kettő között olyanokról olvashatunk egyebek mellett, mint a skót alakváltó boobrie; a csiramikó indiánok első naplementében születő, örökkön repülő csodamadara, a drabik; a viking ikervarjak, Thor látnokai, Huginn és Muninn; a gigantikus madagaszkári szörnyeteg, Rúk; vagy éppen a Szfinx. A szöveget Makovecz-Nagy Szilvia grafikái kísérik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"