A román költészet klasszikusa, Tudor Arghezi (1880-1967) életrajza csupa rejtély, ráadásul a költő tovább növelte a homályt maga körül, amikor tényeket elhallgatott vagy épp legendáknak adott tápot. Valódi neve Ion N. Theodorescu volt, és szerelemgyerekként született. Az Arghezi név magyarázatára több föltevés létezik (például az, hogy az Argeş folyó ókori alakjából – Argesis – származik). Ferenczes István erdélyi költő és szerkesztő hosszas nyomozás után kiderítette és dokumentumokkal bizonyította, hogy a legnagyobb 20. századi román lírikus édesanyja Ergézi Rozália volt, aki 1859-ben született Szentkeresztbányán, és mivel 13 évesen, testvéreivel együtt félárvaságra jutott, Bukarestbe ment szolgálónak. Itt ismerkedett meg a cukrászinas Nae Theodorescuval, és e kapcsolatból született meg Ion, a később Tudor Arghezi néven világhírűvé vált költő. Az apja később elvett egy jómódú román lányt, Rozália pedig a gazdájától is szült egy gyermeket. Leányanyaként két apától származó két gyermeket nevelt, igen szegényes körülmények között. A törvénytelen származás és a lehetetlen helyzetben eltelt gyermekkor is magyarázat lehet arra, hogy Arghezi sosem emlegette élete első korszakát. A később vele élő idős asszonyt minden hozzá látogatónak úgy mutatta be, mint egykori dadáját. Az asszony 1944-ben, mindenkitől elhagyatva egy Bukarest melletti falu idősotthonában hunyt el. A román irodalomtörténet eléggé meglepetten reagált Ferenczes István kutatási eredményeire, hihetetlennek tartották, hogy a román géniusz édesanyja egy székely cselédlány volt. Ugyanakkor néhány román irodalomtörténész – mint Constantin Popescu-Cadem – is foglalkozni kezdett Arghezi gyermekkorával, és nemigen találtak Ferenczes István megállapításainak ellentmondó érveket. A szerző jó tollú esszéistaként, szinte epikus lendülettel, elbeszélő modorban számol be vizsgálódásai menetéről és eredményéről: bemutatja a „zűrös” apát, annak családját, az édesanyát és rokonságát, a költő és anyja ellentmondásos kapcsolatát, majd elbeszéli Ergézi Rozália szomorú időskorát és halálát. Ferenczes István 2015-ben, a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld című folyóiratban adta közre először kutatásainak eredményeit, e kötetbe már belekerültek az erre született pro és kontra megállapítások, vélemények, újabban fölmerült adatok. A kötet első, magyar nyelvű felét képmelléklet zárja (ez zömmel dokumentumok másolataival szemlélteti, bizonyítja a mondottakat), és ezt követi a magyar szöveg román fordítása, hogy a román érdeklődők is Ferenczes eredeti szövegét olvashassák, ne csak a hozzászólásokat, reflexiókat. A kötet jelentékeny tudományos hozzájárulás a román irodalom egyik legnagyobb alakjának hiteles biográfiájához. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"