Ha Ózd nevét halljuk, sokunknak az egykori iparváros és a kohászat jut eszünkbe. Pedig Ózd az 1840-es évek elején is csak egy pár száz fős falucska volt, melynek lakói sovány földjeik műveléséből éltek. A Gömör megyei iparosok és nagybirtokosok azonban a 19. század közepén úgy határoztak, hogy a közeli vasérc- és szénlelőhelyekre alapozva vasgyárat építenek Ózdon. Az 1845-ös alapítás után a település egy csapásra a vidék fontos központjává vált, a gyár pedig a salgótarjáni és a nádasdi üzemekkel való fúziója, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 1881-es megalakulása után országos mértékben is befolyásos vállalattá vált. A vasipar teljesen átalakította a település lakóinak életét, és ez így maradt az államosítás után is (1946 után az ismét önállóvá váló gyár Ózdi Kohászati Üzemek néven működött). Az ózdi illetékességű történész szerző, Nagy Péter, akinek rokonai is a gyárban dolgoztak, doktori kutatásainak felhasználásával írott könyvében a vasgyár és a környező települések társadalmának sajátosságait, jellegzetességeit, strukturális változásait elemzi a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. időszakában. Miként változtatta meg a helyi társadalmat a vasgyár létrehozása, és hogyan zajlott ez a folyamat? Milyen megközelítésben, mely fogalmi keretek segítségével, milyen módszerekkel értelmezhető az ózdi gyár társadalmának szerkezete? Mi alapján rétegződött a gyári társadalom, s milyen adottságokkal rendelkeztek egyes csoportjai? Mennyire volt homogén vagy heterogén a munkásság? Volt-e az egyes rétegek között mobilitás, és mennyire segítette vagy gátolta ezt az oktatási rendszer, az üzemi hierarchia vagy a kulturális egyesületek élete? Milyenek voltak a munkavállalók életkörülményei, szociális helyzete, mindennapjai és mentalitása, s milyen szerepe volt ebben a vállalatnak? Hogyan alakult át a környéken élők korábbi paraszti életmódja? Milyen különbségek voltak az egyes csoportok között táplálkozásban, öltözködésben és szemléletben? Szerveződtek-e az ipari munkások, és menyire volt erős érdekvédelmük, érdekérvényesítő képességük? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik megadni a válaszokat a szerző, a fennmaradt levéltéri forrásokra és egykori sajtócikkekre, valamint maga által készített interjúkra támaszkodva. A szöveget fekete-fehér fotók, térképvázlatok és táblázatok kísérik. A kötetet angol nyelvű összegzés, valamint forrás- és irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"