A füzet terjedelmű kiadvány a jogász, családfakutató Rudnay Béla 1923-ban a Szent István Társulatnál megjelent "történelmi tanulmányának" betűhív kiadása. A régies stílusú fogalmazvány végső soron egy vitairat a korabeli történészek körében a kútfők által a honfoglalással kapcsolatban emlegetett 108 magyar nemzetségről (genus), melyekre példának okáért a 19. század közepén megjelent Nagy Iván-féle Magyarország családai (CD változata: 200012141) is hivatkozik. A szerző fellép két szélsőséges álláspont ellen, melyek egyike szerint "a nemzetségek valamiféle zárt kasztot képeztek, melyek egyedül voltak jogosítva a de genere jelzést használni és… ősi nevekkel bírtak, melyekhez az Etelközből való kiindulás idejétől… következetesen ragaszkodtak". De ugyancsak téves elképzelésnek minősíti a Karácsony János képviselte elméletet, amely semmiféle kapcsolatot sem tételez fel a Szent István után létező nemzetségek és az ősi, törzsi elnevezések között. Rudnay véleménye szerint az etelközi magyarságnak nem is volt szüksége nemzetségi jegyekre vagy elnevezésekre, hiszen a vezetők nevei betöltötték a megkülönböztetés funkcióját. Viszont a letelepedés és országalapítás után éppen a stabilitás jegyében a legkiválóbb ősök neveiből szükségszerűen formálódtak a birtokok elkülönítését szolgáló nemzetségi elnevezések. A szerző végül a "jobbágy" szó modern kori félreértelmezhető jelentését magyarázza meg, amely inkább "szervienst" vagyis nemest takart. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"