Az amerikai költészetet bemutató A létezés hálói című antológia először 1990-ben jelent meg Kodolányi Gyula 1967-ben kezdődő műfordítói munkásságának eredményeként. E munkásság lendülete és a fordító amerikai költészet iránti elkötelezettsége azóta is töretlen, így jelenhetett meg a kötet második, új darabokkal kiegészített kiadása. Ahogyan az elsőben, úgy ebben is néhány 19. századi indián szöveg után a két amerikai költőóriás, Emily Dickinson (1830-1886) és Walt Whitman (1819-1892) jelzi e líra shakespeare-i teljességét. Dickinson azzal, hogy nála eggyé válik a gondolat, az érzés és a poézis – újrateremti a világ teljességét, ünnepli a teremtés művét, Isten igéjét és akár önmagát is. Walt Whitman pedig a modernitás, az új (technikai) világ ábrázolója, aki jellemzően ebben az antológiában is az Egy téli gőzmozdonyhoz című nevezetes versével szerepel. Mindketten a világ birtokbavételére törekedtek, és e teljességet szellemivé formálták, legyen az akár mitológia, akár a gépi világ panorámája. Ilyen módon teszi emberivé a kopár ipari tájat William Carlos Williams (1883-1963) és így idézi meg az Odüsszeia világát Wallace Stevens (1879-1955) – kettejüktől is számos darab olvasható a kötetben. Nem maradhat ki a nagyhatású Ezra Pound (1885-1972), akinek a pályafutása ugyan számos vitát kavart, de zsenije vitathatatlan. A kötetben még olyan ismert nagyságok szerepelnek, mint William Jay Smith (1918-2015), Robert Duncan (1919-1988), Denise Leverton (1923-1997) vagy Sylvia Plath (1932-1963). Az időrendben haladó, a kortárs költőkig eljutó összeállítás mindenképp a teljesség igézetét kelti, miközben nyilvánvalóan erősen válogat a 19-20. század amerikai költészetéből (nem szerepel benne például E. A. Poe), viszont jól tükrözi e líra egyetemességre, a nagyság ábrázolására való törekvését. Akár az egyes ember tökéletesség-vágyáról (Robert Creeley: Visszhangok) , akár a világ kerekségéről, univerzalitásáról (Jerome Rothenberg: „Elveszett kisfiú”; Sylvia Plath: Tükör) legyen szó, a legtöbb amerikai lírikus művében szembetűnő a nagyság kifejezésének vágya, miközben sokszor dolgozik bennük az irónia, a gúny, mint Anselm Hollo darabjaiban (Pomológia; A költő: négy állókép). E versek rendre arra mutatnak, amit Carlos Costaneda mond ki: az ember folyton a világ birtokbavételéről álmodik (Don Juan Manus a megálmodásról). Kodolányi Gyula néhány költő esetében egész versciklusokat lefordított, ezzel is szolgálva egy-egy életmű minél érzékletesebb bemutatását. A 19-20. századi amerikai líra egyszerre tárgyias és érzelmes, egyszerre merül el a részletekbe és érzékíti meg a teljességet, miként Denise Leverton Út című verse, amely egy útmenti bokorról szól, de valójában az úton levő ember életérzéséről, vagy Clayton Eshleman A krókuszhajtás című darabja, ahol egy pók megfigyeléséről esik szó, mégis a világ egészének képe jelenik meg a műben. A kötet ilyen értelemben is erőteljesen közvetíti az amerikai életérzést – a világlíra olvasói számára. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"