Ma már inkább "csak" kultúrtörténeti érdekesség az ifjú Bánffy Miklós országgyűlési képviselő 1902-ben megjelent könyve a külkereskedelmi politika eszközeiről, melyet szerzője annak idején kézikönyvnek szánt. Mindezt akkor, amikor küszöbön volt az osztrák-magyar vámszövetség megújítása, várhatóan országgyűlési vitákat is generálva. Művében igyekezett mindent összefoglalni, amit a Monarchia birodalmi világpolitikájáról, külkapcsolatokról Indokínával, Belső-Ázsiával, Közép-Amerikával - saját szavaival: Siámmal, Persiával, Guatemalával -, gazdaságpolitikáról, konzuli feladatokról és kereskedelmi rendszerekről elmondani lehetséges. A kötet gerince tizenkét fejezetre osztva ismereti a részterületeket. Az alapfogalmakat tisztázó első fejezetet követik a kereskedelmi szerződések, a tilalmak, a vámok, a tarifarendszerek és -törvények, a kedvezményes vámelbánás, a belföldi adórendszer és a kiviteli kereskedelem viszonyát vizsgáló, az idegenek jogállásával és az idegen áruk belföldi adózásával foglalkozó részek. A tizedik fejezet nagy teret szentel az egészségügyi intézkedéseknek, külön tárgyalva az egészségügyi, valamint az állategészségügyi rendészetet. A továbbiakban foglalkozik még a nemzetközi forgalmi politika eszközeivel, az egyik alfejezetben a hajózással és a szabadkikötőkkel, a másikban pedig a vasutak, közutak és belső vízi utak kérdésével. A művet végül a konzuloknak szánt "bedekkerrel" zárja, hasznos tanácsokkal, információkkal látva el a leendő gazdasági diplomatákat. A mellékletben helyet kapott két korábbi, gazdasági tárgyú írása: egy 1887-es levél a hitelszövetkezetek rendeltetéséről Erdély főbirtokosaihoz, valamint a Huszadik század hasábjain 1901-ben megjelent cikke a németországi mezei munkáshiányról. A kötetet Balog László utószava, név- és tárgymutató, valamint fekete-fehér képmelléklet zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"