A tizenhatodik századi francia humanista tudós és író, a reneszánsz egyik legjelentősebb szerzőjének, Villon szellemi hagyományai továbbvivőjének számító Rabelais életművét egy ötrészes, hatalmas írásmű alkotja. Ebből négy szól Pantagruelről, egy pedig az apjáról, Gargantuáról. Apa és fia egyaránt óriások, nemcsak testméretüket tekintve, de életvágy és étvágy, szerelmi kedv, tudásszomj és iszákosság dolgában is. Történetük - legalábbis az első két rész biztosan - egyetlen hatalmas lakomázás, szerelmeskedés, tréfálkozás, utazás. A mű jelentőségét a benne felhalmozott ismeretanyag, valamint a komikus, szatirikus, intellektuális és népies stílusok ötvözete adja. Faludy György 1947-48-ban már a teljes munkát lefordította, de akkor csak az első részt (200122282) adták ki; az ő átültetése nem annyira a filológiai hűségre, sokkal inkább az olvashatóságra irányult. Most a harmadik, eredetileg 1546-ban megjelent (és egyből hat kiadást megért) rész, a Harmadkönyv Csordás Gábor fordításában jelenik meg. A mű több mint tíz évvel később jelent meg előzményéhez képest, s ez az évtizednyi különbség érezhető a mű stílusán is. Rabelais az akkoriban fellángoló protestánsüldözések miatt tartózkodik immár az egyházon való élcelődéstől, a szereplők visszahúzódóbbak, filozofikusabbak lettek (immár nem is óriások, hanem emberléptékű a termetük), a dramaturgia pontos, a mondanivaló a komikus felszín alatt komoly. A főhős ezúttal nem Pantagruel, hanem annak legjobb barátja, Panurgosz, aki felhagyva a szertelen életmóddal, nősülni kész, ám nem biztos a dolgában. Ennek okán többek tanácsát is kikéri - köztük olyan archetipikus alakok véleményét is, mint a költő, az orvos, a teológus -, ám végül a bolond tanácsát szívleli meg, s hajóra száll egy jósda felé, ahol további iránymutatást remél. A kiadványt Csordás Gábor utószava és jegyzetei zárják. A legszélesebb körben beszerzendő klasszikus, világirodalmi alkotás.