Az 1784 novembere és 1785 tele között az Erdélyi-szigethegység és a Zarándi-hegység vidékén lezajlott román parasztfölkelés volt Erdélyben az első nyíltan nemzetiségi alapú lázadás, amelynek 133 magyar település és mintegy négyezer ember esett áldozatául. A fölkelés három vezetője – Horia, Closca és Crisan --, valamint az ortodox pópák által föltüzelt román tömegek irtóhadjáratot folytattak először a magyar nemesség ellen, később válogatás nélkül minden magyar ellen, beleértve gyerekeket és asszonyokat is. E mészárlás tanúja és elszenvedője volt még gyermekként Mátisfalvi Göttfy Borbála, aki fiai kérésére negyvenhat éves korában, 1816-ban vetette papírra visszaemlékezéseit, amely azután 1823-ban nyomtatásban is megjelent. Az emlékirat szubjektív visszaemlékezés, nem történelmi forrás, de sok részletében dokumentumértékű memoár, hiszen híven visszaadja a lázadás évének megrázkódtatásait. A szerző elsősorban a családja szenvedéseiről számol be, így édesapja szörnyű haláláról is. Érzékelteti, hogy a műveletlen, tájékozatlan és kétségtelenül szegénységben élő román jobbágyokat könnyen lehetett a magyarság ellen uszítani, és leírja, hogy a fölbujtott román tömegek milyen kegyetlenséggel mészárolták le a csaknem védtelen magyar falvak lakosságát. A szerző a lázadás brutalitását a résztvevők elmaradottságának tulajdonítja: „Lássátok, a zenebonában millyen iszonyatosan kegyetlenkedik azon Nemzet, melly magát a béke ideje alatt ki nem művelte”. A szerző édesapja, Mátisfalvi Göttfy László uradalmi jegyző volt Hunyad vármegyében, és többek között a helyi adók beszedése is a feladata volt. A földühödött tömeg nemcsak az adófizetést tagadta meg, de a magyar hivatalosság, a nemesség kiirtását határozta el. A kislány korú szerző maga is csaknem a gyilkos indulatok áldozata lett: életét annak köszönhette, hogy megtámadása után halottnak tettette magát, bántalmazói sorsára hagyták. Maradandó sérüléseket szerzett, és sokáig bujkálnia kellett. Írása végén Göttfy Borbála az ortodox papság felelősségét hangsúlyozza, amely már ebben az időben a dákóromán elméletét propagálta és a híveit erőszakra buzdította. A memoár helyesírását – a könnyebb olvashatóság érdekében -- a legszükségesebb mértékben átigazított a kiadó. A kötetet, amely az erdélyi emlékirat-irodalom értékes darabja, korabeli metszetek illusztrálják. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"