Hatodik köteteként ismét gyermekversekkel jelentkezik az erdélyi irodalom képviseletében Cseh Katalin. Ez azonban meglehetősen rendhagyó verseskötet, ugyanis abban egy kolozsvári líceum világtalan tanulóinak, Ingridnek, Margitkának, Rebekának, Istvánkának, Szilárdnak, Ábelnek, Pinkinek és Norbinak a mindennapjait mutatja be (mindegyik gyerekről külön versek is szólnak). Egy olyan világot, ahol szinte lehetetlen elképzelni azt, hogy milyen is lehet a napfény, a csillagok vagy a piros szín. Számukra a rebbenő kéz vagy a hideg csönd nem költői szókép, hanem érzéki valóság. S nekik is vannak álmaik és vágyaik, mint ahogy arról az Elmélkedő című vers is tanúskodik: "Fogyatékos vagyok, / mondják sokan, / mert nem látok, / és fehér bottal járok, / s néha nekimegyek / egy-egy oszlopnak, / vagy a járdaszegélyben / megbotlom... / de tudjátok, nekem is van / rengeteg kis és nagy titkom, / nekem is vannak vágyaim: / olykor tán terebélyesek, / fészkelődnek lelkemben, / sötétben fel-felfénylenek." A Kovács Péter rajzaival illusztrált, a nemlátó olvasókat segítő, színészek által felolvasott verseket és Dóka Attila zenéjét tartalmazó CD-vel kiegészített, rendkívül értékes kötet beszerzésre általános gyűjtőkörű és gyermekkönyvtárak számára ajánlott.