A történész, levéltáros szerző kutatási területe a két világháború közötti hazai titkos társaságok, fajvédő mozgalmak, félkatonai szervezetek históriája. Vizsgálódásai során bukkant rá Kováts Tivadar nevére, személyére, a fajvédő fehérterroristából lett antifasiszta ellenállóra, az ő életrajzát, pályaképét alkotta meg az Ünnepi Könyvhétre megjelent munkájában. Hőse életútja azért különösen érdekes, mert sokadmagával példája annak, hogy a meggyőződéses antiszemitából hogyan lett a nyilasokkal, nácikkal szembeforduló ellenálló. A fajvédők, a félkatonai szervezetekbe tömörült gárdisták "fénykora" a bethleni konszolidáció idején lejárt, hatalmi ambícióikat jegelniük kellett, ám a kormányzó melletti kiállásukkal politikai szalonképességüket próbálták elérni.