Fekete Vince annak az erdélyi költő- és írónemzedéknek, a transzközép generációnak a tagja, amelyet Orbán János Dénes vagy Sántha Attila neve fémjelez. E nemzedék a diktatúra alóli fölszabadultság friss lendületével az irónia, a groteszk és a humor felé tolta el a korábban komorságra hajló, java részt lírai realizmussal leírható erdélyi költészetet. Bár éppen Fekete Vince volt az, akire ifjan is inkább a visszafogottság volt jellemző. További egyéni vonásaként a metafizikai irányvételt emlegették, miközben az ő munkásságában is érvényesült az archaizálás és a posztmodern beszédmód összefésülésének szándéka. Új kötete szülővárosának, Kézdivásárhelynek és környékének – meg általában a székely kisvárosi miliőnek – verses megörökítése.