Az iskoladráma - és az ezen belül külön műfajt képező iskolai komédiák - a középkori vallásos színjátékok közvetlen, elvilágiasodott "leszármazottai", igazi jelentőségre a barokk korban téve szert: virágkora a 16-18. századra tehető. Szerzőik legtöbbször a szerzetes-tanárok voltak, a vallásos-morális célzatú, általában bibliai vagy történeti tárgyú színjátékot pedig a diákok adták elő. A darabokat rendre átitatták a magyar hiedelemvilág, folklór, babona archetipikus alakjai, karakterei, lényei. Hogy miért és miként? Ezzel foglalkozik behatóan könyvében Galuska László Pál. Az első részben tisztázza azokat az alkotói elveket, amelyek mentén íródtak a korabeli iskolai komédiák, bemutatja e sajátos műfaj kialakulását és jellemző változásait, nem feledkezve meg a legjelentősebb szerzőkről sem. A folytatásban olyan, az effajta művekben tipikusan felbukkanó karaktereket elemez, mint a táltos, a sámán, a nekromanta, vagy a garabonciás. A folytatásban szó esik a farsang és böjt tematikájáról, különösképpen kiemelve "Bakhvs" (vagyis Bacchus) jelképes szerepét a komédiákban, valamint olvashatunk az iskolai komédiákban szereplő visszajáró holtakról, kísértetekről, szellemekről. Az utolsó részben a szerző a darabok obligát eleméről, a homo sacerről vagy "pharmakoszról" ír, akinek a szerepe, hogy megbüntetésével magára vállalja a többiek bűneit is, így állítva helyre a világrendet. A függelékkel és mutatóval záruló szakkönyv a téma iránt érdeklődő szakközönség mellett középiskolai tanárok, művelt laikusok figyelmére is számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"