A modern erdélyi prózában – például Sántha Attila munkásságában – az utóbbi évtizedben kialakult egy sajátos stílusirányzat, amely összhangot keres (és olykor talál) a hagyományos transzszilván irodalmi fölfogás, a tipikusnak tartott székelyes-népies motívumok és a modern irodalom sajátjaként ismert, elidegenítő hatású irónia között. Vagyis megpróbálja összhangba hozni az otthonos népiesség és a korszerű-egyetemes intellektualitás irányát. Ennek a vonulatnak volt irány- és jellegadó műve Sántha Attila Székely szótár (ld. 201915081) című kötete, és e sorba tartozik György Attila munkája is, amely formájára, szerkezetére nézve erősen hajaz Nagy Lajos Képtelen természetrajzára (legutóbb [hangdok.]: 201723243).