A kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb alkotója, élő klasszikusa Kalász Márton. A szerző az ő csaknem negyvenkötetnyi életművében szemelget, elsősorban az ezredforduló után megjelent kiadványokat vizsgálva, és nem monografikus szemlélettel teszi ezt, nem nagy tanulmány formájában dolgozza föl gyűjtött anyagát, hanem a gazdag életműből kiemel néhány fontosnak vélt motívumot, stílusjegyet, illetve kötetet, és annak szentel egy-egy esszét, olvasmányos kommentárt, mintegy a költő munkássága szegmenseinek, etapjainak reflexióit adva. Foglalkozik Kalász Márton iróniájának jellemzőivel, azután a Hozzánk a hóbagoly (1983) című kötetével, amelyet korszakváltónak tekint Kalász Márton pályáján. Kelemen Lajos szerint ettől kezdve nyilvánvaló, hogy a versvilág centrumába a lírai ego kerül, és állandósul a szűkszavú, takarékos, de rendkívül távlatos és mély értelmű beszédmód. Ugyanígy ad elemzést A rózsafestő (200011230), a Más esték, más rulália (2004) című kötetekről, az Át a pallón (200425262) című válogatásról, a Kezdő haláltánc (200701376), valamint a Berlin – zárt övezet (2010) című dokumentumpróza-kötetről. Kelemen Lajos tehát Kalász Mártonnak az ezredforduló után megjelent műveit vizsgálja, de nem áttekintő, összképet nyújtó elemzés formájában, hanem úgy ad teljesség érzetét keltő képet, hogy a kötetek egy-egy jellegzetességét vizsgálja részletesebben, azokhoz fűz megjegyzéseket. A kis kötet végén külön tanulmányt szentel a költő szóválasztása sajátosságainak, illetve a Pályakép című írásban költészetének belső metamorfózisait, a költő utóbbi évtizedekben megtett útját elemzi. A bibliográfiával záródó esszéfüzér a kortárs magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alkotója újabb korszakának termésében végzett „mélyfúrásokat” tartalmaz, elemző-reflektáló kommentárok formájában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"