Platón életművéből a modern olvasó számára talán Szókratész védőbeszéde a legemlékezetesebb olvasmány, hiszen e drámai elevenséggel íródott műben, mely Platón egyik legkorábbi írása, Szókratész mint hús-vér ember jelenik meg; nem csupán tanítását, de jellemét, alakját is sokkal élesebben, erőteljesebben rajzolja meg tanítványa, mint más dialógusban, ugyanakkor Szókratész védőbeszédével mesteri példáját nyújtja annak, miként kell az ellenfél érveit ízekre szedni és megcáfolni. Szókratészt a bíróság istentagadással és az ifjúság megrontásával vádolta, majd halálra ítélte. Az idős filozófus nem csupán briliáns (sőt ironikus) érvekkel cáfolja, hogy a vádak képtelenségek, de bebizonyítja, hogy vádlóit a belső sérelem vezérli. Szókratész az igazságosságot, valamint a helyes elvek szerinti életet állítja középpontba. Saját példáját hozza fel, hiszen életében az anyagi javak és a közösség megbecsülésének hajszolásával szemben a belátásra, az igazság megismerésére, a tökéletességre törekedett; beszél különös daimónjáról, amely semmire sem buzdít, nem mondja meg, mit kell tenni, semmire sem beszél rá: csakis lebeszél. Végül a halálbüntetés kihirdetése után amellett érvel, hogy a halál egyáltalán nem lehet rossz dolog, és ő boldogan néz elébe. A megfogalmazott örök érvényű igazságok mellett a lendületes, nagyszerű érvelés, az emelkedett tónus teszi igazán letehetetlenné az athéni politikai élet kulisszái mögé is betekintést nyújtó művet, amelyet (Devecseri Gábor fordításában) ezúttal hangoskönyv formában hallgathatnak meg az érdeklődők, Haumann Péter 74 perces előadásában. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"