Benyó György a sorkatonai szolgálat után döntött úgy, hogy belép a profi honvédségbe. 2003-ban vette át a behívóját, igaz, eredeti terveihez képest nem felderítő lett, hanem a Budapesti 32. Dísz- és Őrezredhez került, a Petőfi laktanyába. Majdnem tizenkét évet szolgált itt, és egészségi állapotára visszavezethető visszavonulása után megírta emlékiratait. A behívó átvételénél veszi fel a fonalat, majd bemutatja körletét, a katonatársakat és a parancsnokokat, a kiképzéseket, a díszruházatot, majd leírja, milyen volt az első fontosabb "szereplése" az Antall József halálának tizedik évfordulójára rendezett ünnepségen. Felidéz szórakoztatóbb eseteket, a külföldi "díszelgő" bemutatókat, a Felvonulási téren, a Hősök terén vagy a reptéren teljesített szolgálatait, emlékezetes március 15-éket, temetéseket, sírkőavatásokat, katonai rendezvényeket, a 2006-os miskolci Nemzetközi Díszelgő Találkozót vagy éppen azokat az alkalmakat, amikor az árvízi mentésekben segédkezett. Leírja, miként lehet elviselni, amikor a turisták vagy a tinik a díszőrség közben próbálják őket reakcióra késztetni, amikor "sok hülye ember egész nap jön nekik a hülyeségekkel", és nekik természetesen még az arcuk sem rezzenhet meg. Ír magánéleti problémáiról, vall szerb-magyar kettős identitásáról, arról, miként érintették őt a 2006-os események, ír az altiszti akadémia elvégzéséről, vagy éppen arról, hogyan vált ő maga a zászlóalj egyfajta kabalájává, akivel kapcsolatban az egyik alezredes így fogalmazott: "Van a Magyar Honvédség, azon belül a díszzászlóalj, és van a Benyó". A kötet végén olyan kérdésekre is igyekszik megadni a válaszokat, mint hogy szerinte miért hasznos a sorkatonaság, mi idegesíti a fiatalok viselkedésében, miért ítéli el a szemetelést, vagy hogy milyen hibákat követett el a katonai vagy rendőri vezetés az elmúlt évtizedben. A téma iránt érdeklődőknek ajánlható kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"