Heller Ágnest nap mint nap látni a televízióban, hallani a rádióban, nincs olyan hét, hogy ne nyilatkozna, ne jelenjen meg cikke, reflexiója, újabb tanulmánya, könyve - dinamizmusa évtizedekkel fiatalabbakét meghazudtoló. De vajon ismerjük-e a filozófusasszonyt úgy, ahogyan ő maga látja önmagát, helyét a világban és Magyarországon? Rózsa Erzsébet 2007 és 2008 szeptemberében készített mélyinterjúja abban segít, hogy ne csupán művei filozófiai tartalma kerüljön közelebb az olvasóhoz, hanem - miként utószavában megfogalmazza - "a filozófiai motívumokká is kristályosodó belső élettörténet, a habitus és a belső világ". Heller Ágnes a maga közvetlen, mégsem nyers vagy bántó stílusában vall gyermekkoráról: természetjáró édesapjáról, kiterjedt rokonságáról; a zsidó gimnázium nyújtotta biztonságérzésről; a filozófiáról és arról, mit jelentett a filozófia szerelmi kapcsolataiban; mit jelent számára Budapest és mit a nagybörzsönyi hétvégi ház, valamint a nagybörzsönyi német asszonyok a maguk ragaszkodásával és történeteivel; de szól a világpolitikai helyzetről, a nemzetközi terrorizmus kiterjedéséről, a bosszúról és a bosszúvágyról és a fejlettebb jogérzékről; akárcsak a versolvasásról, a magyar irodalomhoz és a magyar nyelvhez fűződő viszonyáról. Heller Ágnes okos és őszinte vallomása egy gazdag személyiség világát tárja elénk. Minden művelt magyar olvasó figyelmébe melegen ajánlható.