A média – rádió, televízió, újság, internet – nyelve mindenkor a nyelvészek, nyelvművelők érdeklődésének homlokterében állt, hiszen ennek nyelvezete, stílusa alapvetően befolyásolja a tömegek nyelvhasználatát. Ezért is rendeznek két-három évenként sajtónyelvi témájú konferenciákat az egri Eszterházy Károly Egyetemen; e konferenciák előadásai később rendre írott tanulmányok formáját öltik. Az utóbbi időszak tanácskozásainak anyaga került e kötetbe, amelynek első részében (Norma és szabadság a média nyelvhasználatában) olvasható Balázs Géza alapkérdéseket boncolgató tanulmánya, a szerző abban foglal állást: lehet-e tudatosan alakítani, fejleszteni, csiszolni a média nyelvét. Így került dolgozata fölé a Hagyjuk vagy fejlesszük? alcím, miközben határozottan állást foglal egy lehetséges médianyelv-stratégia kidolgozása mellett. A kötet másik összeállítója, H. Varga Gyula a médiaműfajok normaalkotó szerepét vizsgálja két nagy változás következményeként: miképp hatott a rendszerváltozás (például a bulvársajtó megjelenése) és a web2 (közösségi média) elterjedése a sajtó nyelvére. A második fejezet (A média nyelve és „nyelvjárásai”) a gyakorlatias szempontú dolgozatok foglalata, Balázs Géza a média nyelvének stílustipológiáját alkotja meg, éspedig elszakadva az ógörög eredetű retorika hagyományos kategóriáitól és alkalmazkodva a 21. század jellegzetes megszólalási formáihoz, műfajcsoportjaihoz. Kökényesi Nikoletta a politikában egyre fontosabbá váló ún. évértékelő beszédek retorikai elemzéseit végzi el, a jobb- és a baloldal megszólalóira egyformán tekintettel. A kolozsvári Rácz Éva Mária a romániai magyar rádiók nyelvhasználati hibáira mutat rá, főként az idegen nyelvi elemek beszüremlését kifogásolva. A Szűts Zoltán – Törteli Telek Mária szerzőpáros, valamint H. Tomesz Tímea a közösségi média nyelvhasználatát elemzi. H. Varga Gyula a hazánkban nagy hagyománnyal bíró rádiós nyelvművelés történetét tekinti át, középpontjában Lőrincze Lajos munkásságával. A harmadik fejezet (A média nyelve – belülről: médianyelv a gyakorlatban) írásainak szerzői a napi gyakorlatból veszik példáikat, vizsgálva a tévéhíradók nyelvét (Kruzslicz Dávid) vagy az egri közösségi média fórumait (Herczog Csilla, a Kun Zsuzsanna – Fülep Ádám szerzőpár dolgozatai). A kötet mind a 17 tanulmányának szerzője abból az alapvető tényből indul ki, hogy a médianyelv elsődleges célja a hatás elérése, csak az nem mindegy, hogy e hatást milyen eszközökkel, módszerekkel éri el. A mai kor szabad médiaviszonyai között különösen fontos lenne egy médianyelv-stratégia kidolgozása, amely azután a nemzetstratégia része lehetne. A szerzők kislexikonával és az egri médianyelvi konferenciák anyagait tartalmazó kiadványok bibliográfiájával záruló tanulmánykötet minden nagyobb nyelvészeti gyűjtemény része lehet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"