A magyar neoavantgárd líra markáns alkotója ismét az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelentkezik önálló kötettel. A költőtől megszokott versvilágot tükröző, belső rímekkel összefűzött, prózaversszerűen áradó másfél oldalas versegységekből építkező kompozíció címe, az (ő)szike egyértelműen utal Arany kései verseskötetére, de a zárójel sokatmondóan, feszültségteljesen, iróniával értelmezi át a megidézett hagyományt. Igaz ez a költő két előző kötetére is, hiszen az önéletrajzot elégikusan átszublimáló (vissza)galopp (200708174) és az azt fanyar iróniával felülíró (kontra)galopp (200912176) után a jelen kötet az irodalomhoz, a vershez való viszonyt tematizálja visszatekintő alapállásból. A kortárs magyar líra iránt komolyabban érdeklődők olvasmánya a küllemében is igényes kötet.