Arany János kései korszakában született lírájának cikluscímére, az „Őszikék”-re hajaz a mostani kötet címe. Nem véletlenül, hiszen ekkor már a költő is bölcs, érett férfiként fogalmazta meg „szentenciáit”, azokat az évtizedek során lepárolt életbölcsességeket, amelyek látszólagos könnyedségük ellenére is mély filozófiai tartalommal bírnak. Ekként van ez a mostani kötet két szerzőjével is, hiszen Csányi Vilmos meghaladta a 80. életévét, míg kérdezőtársa, Géczi János is hat X-et tudhat maga mögött. Két Homo sapiens beszélget, olvasható a minden szempontból értékes, élvezetes olvasmány alcímében, és valóban az érdeklődő egészen különös „egyvelegét” kapja az intellektuális csemegének, amely nemcsak a kultúra berkeibe vezeti el, hanem a tudomány, az etológia, a biológia és számos más, akár hétköznapinak mondható tevékenység, például a főzés tudományának ízeivel is megajándékozza az olvasót. A rövid bevezetőben Géczi János „mutatkozik” be, róla tudható, hogy az 1982-ben, „botránykönyvként” megjelent, majd a könyvesboltok polcairól visszahívott, és bezúzott, remek szociográfiai riportkönyve (Vadnarancsok) okán vált egycsapásra híressé. Ám az már kevésbé ismert, hogy végzettségét tekintve kutató biológus, ekként beszélgetőtársa témájában is széles tájékozottsággal bír. Géczi a fent említett kötetében is „használt” kérdezési módszerrel „faggatja” Csányi Vilmost, miközben az olvasó pontosan érzi, itt nem csupán a puszta kíváncsiságtól hajtott beszélgetés tanúja lehet, mert Géczi minden esetben a mondatok „mögé néz”, „lefejti” a válaszokról az egyedit és egyetemessé, általános érvényűvé formálja az individuum mögött „rejtőző” közösségi embert. A kérdező ugyanakkor kérdezetté is válik, mert Csányi válaszai úgy „irányítják” a beszélgetést, hogy a kérdés feltevője is „megnyíljék” és ezáltal a „kutakodó” személyisége is körvonalazódik. Hihetetlenül színes az a paletta, amely ekként az olvasó kikapcsolódását élvezetessé teszi. Mert szó esik magánéleti kérdésekről éppen úgy, mint a tudományos munkában elért eredményekről, többek között Csányi kutyák iránti „olthatatlan vonzalmáról”, mely a négylábúak viselkedésének feltárásához vezetett. De szó esik a főzés szépségéről is, vagy éppen arról, hogy Géczi miként pótolta hiányos „kultúrtörténeti” tudását az egyetemi évek alatt. A párbeszédsor „egymásba kapaszkodó” kérdés-feleletek formájában hívja páratlan intellektuális utazásra az olvasót, aki ha a két briliáns elme társául szegődik, egészen bizonyos, hogy jól fog szórakozni, miközben tudását is szaporítja majd. A gondolkodva olvasók széles táborának jó szívvel ajánlható munka, amelyet nyomdai kivitelezése is kiemel az átlagos kiadványok sorából. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"