Teljes leírás
A Németországban élő, nemzetközileg elismert konceptualista képzőművész egész életművében visszatérő motívum az "öröm". Számtalan európai városban hordta végig a plakátot: "Örülök, hogy vihetem ezt a kezemben" vagy "Örülünk, ha demonstrálhatjuk". Ez a gesztus, miként az öröm maga, alapvetően összefügg a szabadsággal, ugyanakkor a művészi szabadság fogyasztható banalitásával is, nem utolsósorban pedig a kifejezhetetlen kifejezésére, a távolság leküzdésére való emberi vággyal. Ez a semmi, ez a nulla, a megnyilatkozásra kényszerített hiány szervezi most megjelent kötetét, melynek előszava is bekezdésekbe tördelt, központozással ellátott nullákból áll. Számtalan írása pl. (valószínűleg hiteles) önéletrajzi elemekből áll, de pl. a neveket - akárcsak üres vásznait, "hiányképeit" - átfesti, a mellékelt illusztrációkat keretbe foglalva - kihagyja. A befogadó "könnyebb ellenás" felé való mozgása, a nagyközönség ízlése játszódik ki (de persze a valódi emberi öröm és boldogság "fogalma" is) ezekben a bájosan frivol, humorosan obszcén, gyakran teljesen hétköznapi és közönséges történetekben. "Kezdett sötétedni. Hazakísértem. A házuk közelében fekvő parkban a bokrok közt... Még a bugyiját sem kellett levenni". Majd két sor pont után: "A nálam maradt csipkés bugyit ecsettörlőnek használtam. Ekkor kezdtem festeni informel képeimet, 1962 tavaszán." Ez az átjárás, a semmi és a valami, a banális és a művészi, az anyagi, emberi valóság és a szavak, az ecset, végül a semmi gesztusa által megkonstruált valóság közti átmenet képezi gondolati hátterét a fekete-fehér fotókkal illusztrált, képileg is erőteljesen tipografált kötetnek, melyet az avantgárd, a konceptualista művészet és irodalom kedvelőinek érdemes ajánlani.