Bátky Zsigmond a 19-20. századi magyar néprajztudomány kiemelkedő egyénisége, a Néprajzi Múzeum könyvtárosa és munkatársa, később pedig - egészen nyugalomba vonulásáig - főigazgatója volt. Kutatóként egyaránt foglalkozott magyar és egyetemes néprajzzal, illetve település- és gazdaságföldrajzzal, sőt, nyelvészeti kérdésekkel is. Most egyik első művének, az eredetileg 1905-ben kibocsátott Magyarország néprajza című kötetnek bocsátotta ki reprint edícióban a Nemzeti Örökség Kiadó - egy részletét. Az eredetileg több mint kétszáz oldalas szakkönyvnek ugyanis - nem világos okból - csak a hatodik fejezete kapott helyet a kiadványban, felvezetés, előszó, magyarázó jegyzetek, tartalomjegyzék nélkül, láthatóan - és sajnos nem jó minőségben - beszkennelve. A kiemelt, ily módon külön kiadványként megjelenő részben Magyarország "őslakóiról és bevándorlóiról" ír Bátky, kitérve a népesség eloszlására, települési és építési módjaira, lakosság "faji vonásaira". A legrészletesebben természetesen a magyarokkal foglalkozik, de jellemzi a német, "tót", "vend", "oláh", szerb, lengyel, rutén, horvát, örmény, (az akkor még határon belülinek számító Fiume okán) olasz, illetve a cigány és zsidó "népfajokat". A mű csonka mivolta és rossz minősége okán csak magánhasználatra javasolható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"