Elsősorban a szövegelemzés és értelmezés mentén foglalkozik a magyar népmesekinccsel Nagy Gabriella Ágnes, méghozzá interdiszciplináris módszerekkel, a témához természetszerűen köthető néprajztudomány és lélektan mellett felhasználva a filozófia, antropológia és médiatudomány eredményeit is. A első fejezetben olvasható a bevezető tanulmány, amelyben a szerző kutatása elméleti kereteit vázolja fel, olyan kérdéseket érintve, mint a narratív szövegek kultúrában játszott szerepe, a mesemondás változatai, a terápiás mesemondás, valamint a mesemondás hatásmechanizmusa és előadásmódjai, műfaji besorolása és medializáltsága. Az ezt követő négy rész a daseinanalízis tükrében elemzi a mesevilágot, annak struktúráját és karaktereit: elsőként bemutatja magát a daseinanalízist mint lélektani irányzatot, aztán ezzel a módszerrel értelmezi Titok Jakab István Jánas a zárdában című meséjét, valamint foglalkozik a halál és halhatatlanság népmesei motívumaival. A folytatásban esik szó az allegória népmesei szerepéről és formáiról, illetve az eredet, emlékezet és pátosz fogalmával a népmesei hagyományokban. Az utolsó szakasz témája a mesei narratíva hatásmechanizmusa a tömegkultúrában. A kötetet bibliográfia, meseszövegeket tartalmazó mellékletek és mutató zárja. A témával foglalkozó kutatók, szakemberek figyelmére számíthat.